A KÖTET BEMUTATÁSA, IRODALMI KIAJÁNLÓ

Készítette: Benkő Andrea

„…mindjárt a házasságunk kezdetén már megvette nékem Fanny a Benesch-t. Otto Benesch, Albrecht Altdorfer. Verlag Anton Schroll & Co. in Wien, 1938, 3. kiadás 1940…. Akárhogy is, boldoggá tett az az antikváriumi könyv. Altdorferról addig szinte semmit se tudtam.” – Karátson Gábor: Ulrik úr keleti utazása

Karátson Gábor első megjelent szépirodalmi alkotásának keletkezéstörténetét, Albrecht Altdorferhez való viszonyát a következő, az Ulrik úr keleti utazása avagy A zsidó menyasszony c. regényében követhetjük nyomon mind a forrásokat, mind a gondolati szerkezetet illetően:

„„Miféle regény volna az? Megelevenednének benne a fák, a vizek, a hegyek, az égitestek, a levegõóceán, beszélni kezdenének; föllépnének különbözõ kisebb-nagyobb állatok és növények; mindaddig, amíg az életnek ez a szép világa szép lassan meg nem mérgezõdik. Itt felhõk mondanának prédikációkat, szeretnének téged zivatarok és elektromosság, mennydörgés és villám ide-oda vonulnának a Föld színe fölött. Legyen történet és milyen legyen. Olyan, amely van is meg nincs is, el is kezdõdött meg nem is, hol ér véget, hol nem, senki se tudja; elkezdõdött ki tudja hol, nem tudod mikor, és jön lefelé a nagy idõben.”

Az Altdorfer család köré szőtt történetre a meseregény műfaji megjelölése illik leginkább – mint ahogy Albrecht Altdorfer képeit is szokta a művészettörténet mesebelinek tartani. A mese ez esetben azt jelenti, hogy az emberi létezés rejtelmeit és szenvedélyét a kozmikus mitológia szemnek nem látható keretei közé helyezi. A regény pedig mint Ég és Föld közé fölvetett szövőszék, amelynek vertikális szálai közé az író beleszövi az Altdorfer család mitikus létezését, köztük különösen a küzdelmes sorsú apáét, Ulrik úrét, aki egyik alteregójaként végigkíséri a szerző életét, hiszen következő regényének ő a címszereplője. 

A regény felnőtteknek szól, de a nagybetűvel írt Gyermekség a tárgya, amelyre ráismerhetünk nem csak az apa és fiú kapcsolatának, a gyermek Albrecht növekedésének történetében, hanem a szerző sajátos költői, távoli területeket összekötő, asszociatív képzelőerővel felruházott eredeti, manipulácót nélkülöző gondolkodás-módjában. A gyermeki rácsodálkozás a meseszerű történetet sajátos derűvel, humorral, iróniával tölti meg. A megszemélyesített Természet számtalan élőlénye éppoly főszereplője a műnek, mint maga a tájképfestő.

A forrás, amiből az író táplálkozik életművében, az európai festészet és irodalom ismert, nagy művészei és művei, Leonardo, Rembrandt, Grünewald, Goethe alkotásai. Ebbe a sorba illik Altdorfer mint a dunai iskola egyik képviselője, aki a tájat az elsők között tette festészete központjává Európában.

„Altdorfer állt nálam sok mindennek a kezdetén. Õutána kezdett csak érdekelni Goethe, s hordtam haza a kölcsönkönyvtárakból Franz von Baadert, Boehmét stb.; s mint elfeledték eléggé Paracelsust, meg Goethe Színtanát, növénytanát is mondd ki ismeri, ugyanúgy A. is alig-alig van benne a köztudatban, holott õ semmivel sem csekélyebb, mint Dürer, Grünewald.” (Ulrik úr keleti utazása)

A regény utolsó részében történik Ulrik úr keleti utazása, – a főszereplő elindul keletre, ahol Kuo Shi elmagyarázza neki a táj, a hegyek, a felhők, virágszirmok rejtett jelentését, vagyis a nyugati szemlélet ellenpólusát. A kettő együtt, egymáshoz való viszonyában, ellentéteiben, ugyanakkor transzcendens hasonlóságaiban, a mitológiában válik teljessé.

 „Tiszteletre méltó vállalkozás lett volna önmagában az is, ha Karátson Gábor egy feltehetően nem széles körben ismert és századokkal ezelőtt élt festő em- lékét támasztja fel. Ennél többet tett. A létezés művészetének és a művészet lényegének enciklopédikus igényű megfogalmazását adta gazdag ismeretanyagot sejtető, sokrétű élménymezőben, intuitív írói tehetséggel és valami bűbájos poézissel.”- írja egyik kritikusa a nem tipikus regény lényegét összefoglalva.

Hogy mi az, ami a szerzőt megragadta Albrecht Altdorfer festészetében, azt jól érzékelteti a Budapesten található Altdorfer mű, a Krisztus kereszten általa való elemzése (l. melléklet), de az Ulrik úrban is több helyen szó esik róla: „Egy olyan perspektivizmusnak volt a kezdeményezõje (és mondanom se kell, már õutána aztán abból semmi se lett), amely a természet olyan-amilyen voltának a tisztán racionális (geometrikus) itáliainál tképpen jobban megfelel. Itt tényleg adódhatnak bizonyos taoista párhuzamok. Gondoltam írhatnék valamit errõl. Elképzeltem az egész németségnek szinte egy másféle fejlõdési útját, amint kifejleszt egy újszerû észelvûséget önmagából, s nem átvenni próbálja csak Itáliáét, és annak a fura homályfoltnak ott a képmezõben, önmagában, elébe megy, megérti, szellemmel, fénnyel, hanggal, színnel hatja át azt a gyanús izét.”

A német olvasóknak különösen érdekes lehet a regény, hiszen a német reneszánsz festészet egyik nagyhatású képviselőjéről van szó, a helyszín Regensburg, a meseszövésben a germán mitológia elemei is megjelennek, a szereplők pedig egy német középkori város életre keltett, jellegzetes lakói.

Nem mellékszereplője a történetnek a tájakat összekötő Duna, amely a tájat és a szereplőket tágabb kontextusba helyezi, hiszen Ulrik úr kelet felé tartó utazása a Duna mentén történik, keresztül Mátyás király Magyarországán.

A regény versbetéteinek egy része a Goethe Faustját bevezető Ajánlás keresztrímű, 11-10 szótagszámú sorait követik, de a szereplők jellemzését megjelenítő sokféle versforma is a goethei gondolatból eredeztethető.